39

Ideje volt visszatérni Sofia könyvesboltjába. Azonnal odasietett.

A bolt még nyitva tartott, a fények ragyogtak odabent. Amikor meglátta Eziót, Sofia levette a szemüvegét, és felállt a dolgozóasztalától a belső teremben, ahol az Elsüllyedt Palotában felfedezett térkép kiterítve feküdt több nyitott könyv mellett.

— Salute — üdvözölte, majd becsukta mögötte az ajtót, és lehúzta a redőnyt. — Ideje is volt bezárni mára. Egész délután mindössze két vevőm volt! Most mondd meg! Este nem is éri meg nyitva tartani. — Ekkor meglátta Ezio arckifejezését, és egy székre mutatott. Ezio lerogyott, miközben Sofia hozott neki egy pohár bort.

— Grazie— mondta hálásan. Örült, hogy a nő nem kezdett kérdezősködni.

— Már közel járok két újabb könyvhöz — váltott témát Sofia. — Az egyik a Topkapi szerájban, a másik a Bajazid negyedben van.

— Kezdjük a Bajazidban. A Topkapi zsákutca lesz. Ott találták a templomosok azt a kulcsot, amelyik náluk van.

— Ó... sì. Nyilván véletlenül találtak rá, vagy valamilyen más úton, mint mi.

— Náluk volt Niccolò könyve.

— Akkor hálát kell adnunk Isten anyjának, hogy sikerült elragadnod tőlük, mielőtt továbbjutottak volna vele.

Visszatért a térképhez, leült elé, és folytatta az írást.

Ezio előrehajolt, elővette az Empedoklész-kötetet, és letette mellé az asztalra. A második kulcsot már biztonságba helyezte az első mellett, az orgyilkosok rejtekhelyén, Galatában.

— Mit szólsz ehhez? — kérdezte.

Sofia óvatosan emelte fel a könyvet, áhítatosan forgatta meg a kezében. A keze kecses volt, de nem csontos, az ujjai hosszúak és vékonyak.

Csodálkozva esett le az álla.

— Ó, Ezio! È incredibile!

— Ér ez valamit?

— A Természetről egy példánya, ebben az állapotban? Eredeti kopt kötésben? Ez fantasztikus! — Óvatosan kinyitotta. A kódolt térkép már nem csillogott benne. Sőt Ezio megállapította, hogy már nem is látható.

— Megdöbbentő. Valószínűleg a harmadik században készült átirata az eredetinek — lelkendezett Sofia. — Nem hinném, hogy létezne még egy ilyen példány belőle.

De Ezio szeme nyughatatlanul pásztázta a szobát. Valami megváltozott, de nem tudta volna megmondani, hogy mi. Végül a tekintete megakadt egy bedeszkázott ablakon. Nem volt üveg a keretben.

— Sofia — mondta aggódóan —, mi történt itt?

Sofia hangja enyhén bosszúsra váltott, bár a lelkesedése felülkerekedett rajta.

— Ó, csak az, ami évente egyszer vagy kétszer szokott. megpróbáltak betörni, azt hitték, hogy pénzt találnak itt. — Kis szünet után folytatta. — Nem tartok itt valami sokat, de ezúttal sikerrel jártak, és elvittek egy elég értékes portrét. Alig három órája történhetett, amikor kis időre távoztam a boltból. — Szomorúnak látszott. — Egész jó portré volt rólam, mellesleg. Hiányozni fog, és nem csak az értéke miatt. Ennek viszont egészen természetesen nagyon biztonságos helyet fogok keresni — tapogatta meg az Empedoklész-kötetet.

A magyarázat ellenére Ezio még mindig gyanította, hogy több is lehet a festménylopás mögött. Körbejárta a szobát, esetleges nyomokat keresett. Majd döntésre jutott. Eléggé kipihente magát, és tartozott a nőnek egy szívességgel. De ennél többről is szó volt. Meg is akart tenni neki mindent, amit csak tudott.

— Te csak dolgozz tovább. Én megkeresem neked azt a festményt.

— Ezio, a tolvaj mostanra már messze járhat.

— Ha pénzért jött, és amikor azt nem talált, elvitte helyette a portrét... talán még mindig a közelben van, és igyekszik megszabadulni tőle.

Sofia elgondolkodott.

— Van a közelben pár utca, ahol műkereskedők üzletelnek...

Ezio már indult is ki az ajtón.

— Várj! — kiáltott utána Sofia. — Nekem is dolgom van arrafelé. Megmutatom az utat.

Ezio megvárta, amíg a nő gondosan elzárta a Természetről példányát egy vasalt ládában az egyik fal mellett, majd követte, miután bezárta maga mögött a bolt ajtaját.

— Erre — mondta Sofia. — De az első saroknál szétválunk. Majd ott megmutatom, merre kell menned.

Csendben haladtak. Pár tucat lépés után egy kereszteződéshez értek. A nő megállt.

— Arra — mutatta. Majd Ezióra nézett. Volt valami a szép, tiszta szemében... Ezio remélte, hogy nem képzelődik csupán.

— Ha pár órán belül valóban megtalálod, kérlek, gyere elém Valens akvaduktjához. Részt kell vennem ott egy könyvvásáron, de örülnék, ha eljönnél.

— Megteszem, ami telik tőlem.

Sofia ismét ránézett, majd gyorsan elfordította a fejét.

— Tudom. Köszönöm, Ezio.